Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani. A weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. Bővebben az Információk / Cookie (Sütik) Szabályzatban olvashat. Elfogadom
Termékek Menü
0

Érdekességek

A Swarovski kristály 

Daniel Swarovski 1862-ben született Csehországban. 21 évesen, megszületett benne az elhatározás, hogy forradalmasítja a kristálymegmunkálás területét. Siemens és Edison technikai újításai inspirálták, hogy kifejlesszen egy kristályvágó gépet, amely tökéletesre munkálja meg az anyagot. Álma megvalósulására 9 évet kellett várnia, s 1892-ben szabadalmaztatta az eljárást. Az új eljárással gyorsabbá és pontosabbá vált a munka, mint korábban. Új korszak nyílt a kristályok világában. Daniel Swarovski 1895-ben alapította meg a ma is ismert cég elődjét, sógorával Franz Weis-szel és Armand Kosmannal. A Swarovski kristály speciális lézer technikával vágott, különleges minőségű ólomkristály. Az ólomkristály anyaga és a vágás pontossága által létrehozott fénytörések okozzák a Swarovski kristály színjátszó ragyogását.

 

Az ezüst (argentum) 

Az ezüst fehér, erõsen fénylõ, az arany után a legrégebben ismert nemesfém. Többnyire, mint vegyület található érceiben, de fém állapotban is előfordul. Rendkívül kedvelt fém a szépsége, a tartóssága, valamint a széles körű felhasználhatósága miatt, már több mint 6000 éve. Az ókor legnagyobb ezüstbányái Spanyolországban és Görögországban voltak. A középkorban és az újkor elején már Csehországban, Magyarországon, valamint Szászországban bányászták a legtöbb ezüstöt. A század elején az Egyesült Államok termelése volt a legnagyobb, de később Mexikó lépett az elsõ helyre, ahol gazdag bányákat fedeztek fel. Ma Mexikóból származik a világ ezüsttermelésének csaknem a 25%-a, de jelentõs mennyiséget termel Oroszország, Kanada, Peru, Ausztrália és az USA is. Ezek az államok adják az ezüst világtermelésének 70%-át. Az ezüsttermelés jelentõs része az ólom-, cink-, arany- és rézbányászat melléktermékeként kerül felszínre. Az ezüst az összes fém között a legjobb hõ- és elektromos vezetõ. Az arany után a legjobban megmunkálható anyag. Hajlékony, kiválóan nyújtható. 1 gramm ezüstbõl 1800 méter huzalt lehet készíteni. Az ezüstnek van a legnagyobb fokú fényvisszaverõ képessége. Egy ezüst tükör a látható fénysugarak 95%-át képes visszaverni. (A legtöbb tükör ezüst felhasználásával készül.) Az ezüst, mint alapanyag felhasználásra kerül a fototechnikában, gyógyászatban, vegyiparban, villamosiparban, elektrotechnikában, galvanotechnikában, és nem utolsó sorban az ötvösművészetben. Készülnek belõle pénzérmék, ékszerek, kegytárgyak, dísztárgyak, használati tárgyak.

Az ezüst ékszerek és dísztárgyak elkészítéséhez természetesen az ezüstöt is ötvözni kell. Erre is kialakított az ékszerszakma egy egységes rendszert, amelyben - ahogyan az aranynál is - az ezüst és az ötvözőanyag előfordulási arányában adja meg a kategóriákat. 925 ezrelék = Sterling ezüst, amelyet 1300 óta használnak az angolszász országokban. Ez a legjellemzőbb ezüstötvözet a kereskedelemben. Továbbá használatos még a 900 ezrelék, 835 ezrelék és a 800 ezrelék.

Sterling (törvényes finomságú, teljes értékû, valódi) ezüst 92,5%-ban tartalmaz ezüstöt, és 7,5%-ban valamilyen más fémet, rendszerint rezet. A Sterling ezüst húzószilárdsága majdnem kétszerese, keménysége több mint kétszerese a tiszta ezüstnek.

Hogyan bánjon a Sterling ezüsttel? Az ezüst sem alacsony, sem magas hõmérsékleten gyakorlatilag nem oxidálódik. Az ezüsttárgyakon látható feketés-szürke elszínezõdés nem oxid, hanem az ezüst kénnel alkotott vegyülete. A városok levegõje egyre több kénvegyületet tartalmaz, amely az ezüsttel nedvesség hatására ezüst-szulfidot(Ag2S) alkot. Ezért a tárgy felületén elõbb barna késõbb koromfekete bevonat keletkezik. Ez a réteg a kereskedelemben kapható ezüsttisztító folyadékkal eltávolítható. Hogy sokáig megmaradjon az ezüst ékszer újszerû állapota, és idõben megakadályozza a vastagabb ezüst-szulfid réteg kialakulását törölgesse rendszeresen karcolásmentes, puha anyagból készült, ezüsttisztító kendővel.

Figyelem! Az ezüsttisztító folyadékot csak kő vagy gyöngy nélküli, nem antikolt ékszerek, tárgyak tisztítására használja! A szappanos víz szintén segít megőrizni az ékszer szépségét, de azt soha ne felejtsük el, hogy a szárazra törlésnél semmiképp ne használjunk papírtörölközőt vagy papírzsebkendőt, csakis lágy, puha ruhát.

Az arany (aurum) 

Az arany a természetben előforduló, az ókorban már ismert, jellegzetesen sárga nemesfém. A természetben elemi állapotban termésarany és ércásványként fordul elő. Az arany, annak köszönhetően, hogy nem korrodálódik, már nagyon régóta ékszerek alapanyaga. Kémiai állandósága miatt évezredek óta felhasználják ékszerek dísztárgyak készítésére. Még a legtöményebb sósavban sem oldódik, ami miatt a nemesfémek királyának is nevezik. A királyvízként ismert sósav és salétromsav 3:1 arányú elegyében keletkező nitrozil-klorid azonban oldja. Az arany tiszta állapotban igen képlékeny, lágy fém, akár 0,0001mm vékony réteg aranyfüst is készíthető belőle, ez 24 karátos.

Fémjelzés. Fémjel:

Az üzletekben való kalandozások során úgy tűnik, országunkban minden kapható, a vékony ezüstlánctól a széles arany karperecig, a szintetikus kövektől a briliánsig. Azonban sosem árt tudni, hogy mit is kapunk a pénzünkért. Fontos tudni, hogy színaranyból nem készítenek ékszert, mert az túlságosan lágy ahhoz, hogy tartósan viselhető legyen. Ezért, hogy keményebbé s egyben ellenállóbbá is tegyék, a színaranyhoz meghatározott százalékban más nemesfémet adnak. Ennek aránya határozza meg azt, hogy hány karátos az arany:

916 ezredrész = 91,6 % színaranytartalom = 22 karát  
750 ezredrész = 75,0 % színaranytartalom = 18 karát
585 ezredrész = 58,5 % színaranytartalom = 14 karát
375 ezredrész = 37,5 % színaranytartalom = 9 karát

 

Az ötvöző fém ezüst, réz vagy palládium. Az ezekkel a fémekkel való keverési arány adja meg az arany színét, amely lehet sárga, vörös vagy fehér. Sokan - tévesen - úgy vélik, hogy a 14 karátos arany csak vöröses, a 18 karátos pedig sárga. Ez így nem igaz, mert ma már minden színárnyalatból bármilyen karátszámú ékszer készülhet. Amikor a kezünkbe fogjuk a megvásárolni kívánt arany tárgyat, érdemes egy pillantást vetni a hivatalos fémjelre, amely az ékszer készítési helyére és a karátszámra utal. Emellett helyezkedik el a fémjelhez hasonló mesterjel, mely a gyártó védjegye. Általában egy monogram vagy egyszerű ábra. Csak e két jel együttes jelenléte teljes garancia az áru minőségére! A külföldről behozott ékszerekben a fémjel mellett a behozatalt és vámkezelést intéző cég beütőjének lenyomatát kell lássuk. A magyar fémjel beütését 1867 óta törvény rendeli el. Ez a vevőnek garancia arra, hogy valóban azt vásárol, amit szeretne. Az utcán, kapualjakban "alkalmi áron" kínált hamisítványokon általában nincs fémjel, vagy ha van, az hamis. Ám a hamis fémjel jól megkülönböztethető a valóditól. Érdemes tehát alaposan ismerni a nemesfémjelzéseket, melyek minden hivatalos ékszerboltban és műhelyben ki vannak függesztve. E jelek nélkül az arany ékszer is csak törtarany-áron értékesíthető. A fémjel beütését a Nemesfém Hitelesítő Intézet végzi. Ha régi vagy külföldi fémjellel találkoznak, érdemes megmutatni egy ékszerésznek, aki próbasavas vizsgálattal és szakkönyvek segítségével meghatározza az ékszer korát, eredetét és finomságát. Az ötvöstárgyak kötelező bélyegzése a különböző országokban a céhek megalakulása óta ismert. Magyarországon az ötvösjegyek használatának legkorábbi emlékei 1370-ből származnak. A kutatók adatokat találtak arra, hogy országunkban 1504-ben már a készítőkön (mesterjegyen) kívül a céh próbabélyegének beütését is előírták. A céhek a mesterjegy használatát és a céhmesterek próbakötelezettségét (azaz a nemesfém vizsgálatát) írták elő. 1867. január 1-től a nemesfémek finomságának vizsgálata az Osztrák-Magyar Monarchiában állami hivatalok hatáskörébe került és itthon is az osztrákhoz hasonló fémjelzési törvény lépett életbe, amely szerint Magyarországon és Ausztriában egyező fémjeleket használtak és az addigi karát és lat helyett pedig a nemesfém ötvözetek finomságát ezredrészekben fejezték ki. A forgalomba hozható arany- és ezüsttárgyak finomságát 4 fokozatban állapították meg. A nemesfémből készült tárgyak csak úgy kerülhettek forgalomba, ha a finomságukat a Magyar Királyi Főfémjelző és Fémbeváltó Hivatal valamint a Magyar Királyi Főkémlő Hivatal megvizsgálta, és a finomságuknak megfelelően fémjelezte. A fémjelzés azt jelenti, hogy a nemesfémből készült tárgyba a finomságot jelző fémjelet beütötték. Azt a tárgyat, amely nem érte el az előírt finomságot: összetörték. A fémjelek a finomsági fokokhoz kötöttek, de ugyanarra a finomságra is másféle jeleket használtak kisebb és nagyobb tárgyak esetén. A Monarchia idején Ausztriában és Magyarországon is a nagyobb városokban önálló fémjelző hivatalok működtek. Megkülönböztetésükre a fémjelen belüli nyomtatott nagybetű szolgált. Ausztriában a hivatalok megkülönböztetése A-tól N-ig terjedt, Magyarországon belül pedig a P-től V-ig terjedő betűket használták. A Monarchia felbomlása után megszűnt a közös fémjelzés Ausztriával. Magyarországon 1937-ig az Osztrák-Magyar Monarchia fémjeleit használták. Az 1937 szeptemberében életbe lépett új fémjelzési törvény megváltoztatta az addig elfogadott finomsági fokokat és új rajzolatú fémjeleket vezetett be. A finomságvizsgálatot és a fémjelzést a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet hatáskörébe utalta.

1966. január 1-jétől a nemesfémtárgyakra új finomsági fokok és fémjelek léptek életbe.

2006. január 1.én került sor a legújabb fémjelek bevezetésére.